4-5 ezer éves megkövült ördögbotot találtak az egyiptomi Beni Hassan sírjában. A sírt belülről díszítő festményekből, melyek ezen szerkezeteket használó nőket ábrázoltak, arra következtethetünk, hogy a játék kultúrája még régebbi gyökerekhez nyúlik vissza. A lepecsételt sír az ősi Egyiptom közép-királyságából maradt ránk, és más, egyéb ügyeskedéssel kapcsolatos tárgyat is rejtett magában. Ez az ősi bot ásványokkal kezelt fehércitrom fából készült, végein gömbökkel. Fennmaradását a száraz homok és a kezeléshez használt ásványoknak köszönheti.
A botok használatára utaló legtöbb nyomot mégis Észak-Kínában találjuk. Bár ezek leleteik csak négyezer évesek. Létezik egy ősi, kínai könyv, melynek címe "Hua-Kun", és hadtörténeti emlékeket tartalmaz. Ebben olvashatunk négy katonalányról, akik a speciális katonai feladatok ellátása előtt játszottak, némi chi enegria kinyerése érdekében. A kínai operában és ősi táncban is megtaláljuk az ördögbotot, csak egy kicsit hosszabakat, olyan 90 cm-eseket használtak. Innen ered a nálunk is leginkább elterjedt rojtos rózsa is a botok végén. A játékot egyébként hagyományosan hárman játszották, két bottal. Használata nem volt túl elterjedt Kínában, ugyanis nem tartották különösebben hasznos tevékenységnek, inkább csak látványosnak.
Az ördögbotra különös nevét a IV-V. század környékén akasztották, Görögországban. Indiában a botot egy Visnu nevű hindu istenséggel hozták kapcsolatba. A nevét valószínűleg ezen kapcsolattársításnak és durva, tudatlan fordításnak köszönheti. Végül is, valami mókás játékként került a görög családokhoz. A pálcák és bot hármasa pedig csak terjedt, egész földrészeket meghódítva.
Észak-Amerikában a Cherokee indiánok kezében jelent meg először, színes bőrökből készült rózsákkal felszerelve. A köznép itt nem játékként, hanem a boszorkányság mágikus kiegészítőjeként fogadta. Valószínűleg az indiánoktól ered az a szokás is, ami szerint a végeit meggyújtják. Majd szép lassan az akrobatizmus és a szórakoztatás eszközévé vált.
Európa északi részeire kicsit későn, 1794-ben került egy angol úriember, Lord George Earl Macart jóvoltából. Saját játékait ő dél Kínából szerezte - olyan hagyományos, 90 cm-es darabokat - egy 13 éves sráctól, aki egyszerre két bot forgatásával ejtette ámulatba az utazót. Hosszú utazása során Earl meg is tanult játszani ettől a fiatalembertől.
Egy kis érdekesség
Az ősi kínaiak úgy tekintettek rá, mint a chi energia egy forrására, ma inkább ügyességi játékként - extrém sportszerként - szemléljük. A profi ördögbotos játék szépsége, bonyolultsága tökéletesen illik az ősi kínai mozgáskultúrába. Hogy a chi áramlása és a játék között milyen összefüggések állnak fenn, arról sajnos nem sokat mondhatok, de az biztos, hogy a bot használata jó közérzetet teremt és a környezetünkkel való bizonyos, talán fizikai szintű, egyensúly érzetét adja, a szépen formált mozdulatok pedig gyönyörködtetőek. Valószínűleg ennek köszönhette népszerűségét botunk a kínai harcművészek körében. A Tao filozófiájában minden az egyensúly és mozgás körül forog, éppúgy mint az ördögbotos játékban és a játékost a bot használata közben éppúgy az egyensúly érzete hatja át, az az érzet, melyet egy taoista egész életében követ.
Az ördögbotos játék szépsége nem a figurák bonyolultságában keresendő, azok csak a változatos játékmenet megvalósítása végett fontosak. Olyan ez mint egy tánc, saját ritmikát kell megtalálnunk benne, bizonyos könnyedséget, felszabadultságot, folyékonyságot megvalósítani, úgy hogy mozdulataink szépen formálttá váljanak. Ha sikerül összhangot teremtenünk játékunkban az élvezetessé válik, a figurák beiktatásával pedig egyben változatossá is, ráadásul a bot sem akar majd leesni. Ennek eléréséhez sok gyakorlás, kitartás szükséges, de ez mindazoknak könnyen megy és könnyen fog menni, akik ráéreznek a játék lényegére.
Az ördögbot hazánkban elsősorban a goa kultúra részeként vált ismertté, ami nem véletlen. Először is, goatrance zenére nagyon élvezetes játszani, mint ahogy táncolni is jó rá. Továbbá, ez a zenei stílus Indiából érkezett, ahol az ördögbot nagy népszerűségnek örvend. Ott Visnu botjának nevezik. Ennek köszönhetően nálunk a bot egy időre összenőtt a goával. Mára az ördögbotnak némi divatja lett, egyre szélesebb körben használják, nem csak egy zenei irányzat kedvelői, ami nem is baj.